A Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság kezdeményezésére – a Duna Védelmi Egyezmény aláírásának tizedik évfordulója alkalmából – 2004. június 29-én ünnepelték először a folyó menti országok az első Nemzetközi Duna Napot. A Duna Védelmi Egyezmény a folyó és vízgyűjtője védelmében születetett, a Nemzetközi Duna Nap célja pedig az, hogy felhívja a Duna-menti országok figyelmét a naponta használt – gyakran kihasznált – folyóra, arra a szolidaritásra, amelyet a közös víz megosztott felelőssége jelent. A Fekete erdőtől a Fekete tengerig, Európa szerte rendezvények sorával emlékeznek meg a jeles napról.

 

A Nemzetközi Duna Nap fontosságát kiemeli, hogy az Európai Unió bővülésével, a tervezett Európai Duna Régió Stratégia megvalósulásával várhatóan egyre nagyobb szerep, de egyben nagyobb terhelés is vár magára a folyóra és az egész térségre.

A Duna Európa második legnagyobb folyója, 2857 kilométer hosszú. 807.000 km2-es vízgyűjtő területén  19 ország osztozik: 14, amelynek vízgyűjtő részesedése nagyobb, mint 2000 km2 (Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Horvátország, Németország, Magyarország, Moldova, Montenegró, Szlovák Köztársaság, Szerbia, Szlovénia, Románia, Ukrajna) és 5, amelynek vízgyűjtő részesedése kisebb, mint 2000 km2 (Albánia, Olaszország, Lengyelország, Macedónia, Svájc). Az eltérő politikai, gazdasági és kulturális régiókat összekötő folyó, 80.5 millió lakosával, a világ legnemzetközibb folyója. 

A Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló – 1994. június 29-én, Szófiában aláírt – szerződés az aláíró országokat kötelezte, hogy működjenek együtt a vízgazdálkodás alapvető kérdéseiben, és tegyenek intézkedéseket a folyó és a vízgyűjtőjén található vizek jelenlegi környezeti és vízminőségi viszonyainak javítására, de legalábbis a fenntartására, az előforduló kedvezőtlen hatások és változások megelőzésére. Az elmúlt másfél évtizedben jelentős eredmények születtek a vízminőség javulása, a szervesanyag terhelés csökkentése, az árterek rekonstrukciója, a folyóvédelmi programok terén. Mindezeken a területeken nagy szerepet kapott az Európai Víz Keretirányelv, melynek célja, hogy 2015-re a felszíni és felszín alatti vizek “jó ökológiai állapotba” kerüljenek; a víz megfelelő mennyiségi, fizikai és kémiai állapota mellett biztosított legyen a vízhez kötődő élőhelyek és élőviláguk minél természetesebb, zavartalanabb állapota.

A Nemzetközi Duna Nap célja az is, hogy az elért eredmények közös ünneplése mellett felhívja mind a szakemberek, mind pedig a civil társadalom figyelmét a meglévő problémákra és azok jövőbeli közös és felelős megoldására. A közelmúltban látott napvilágot a Természetvédelmi Világalap (WWF) felmérés, mely a Dunát a 10 legveszélyeztetettebb folyója közé sorolja. 

A természetes folyóvizek – a kapcsolódó szárazfölddel együtt – a kontinensek legváltozatosabb, legdinamikusabb és legösszetettebb ökoszisztémái. Az ember, tevékenysége révén – fragmentáció (gátak, tározók), vízgyűjtő medencék közötti elterelés (átvezetés más vízrendszerbe, közvetlen átvágás a tenger felé), öntözés – jelentős és veszélyes mértékében képes módosítani ezt a természetes állapotot. A folyóvizek hasznosítása egyidejű az emberiséggel. Hagyományosan a folyókat számtalan különböző célra használták és használják ma is: ivóvíznyerés, házi és ipari vízfelhasználás, mezőgazdasági öntözés, halászat, hajózás, vízi energianyerés, rekreáció. Az évezredek során a népesség és az ezzel párhuzamosan növekvő igények miatt a ma divatos kifejezéssel „fenntarthatónak” nevezett hasznosítást felváltotta a kiaknázás, melynek – nyugodtan mondhatjuk – a teljes kihasználás, a kizsigerelés lehetnek a szinonimái.

Európában már 1250 táján gátakat építettek a víz erejének hasznosítására, a XIV-XV. században pedig már csatornáztak, szabályoztak a hajózás érdekében. A XVI. században a folyószabályozás már, mint tudomány jelent meg és ezt követték a nagyszabású gyakorlati tettek. A XIX. század a nagy lecsapolások, intenzív árterület foglalások, a XX. század pedig a nagy gátak és tározók korszaka. Európa nagy alluviális folyóit a történelem során oly mértékben változtatták meg, hogy napjainkra csak nyomokban fedezhető fel természetes folyószakasz.

A múltbeli beavatkozások következtében a Dunát ma az Európai Víz Keretirányelv – négy kritérium együttes fennállása miatt – az erősen módosított felszíni vizek kategóriájába sorolja: 1/ a Duna 2170 kilométeres szakasza (a teljes hossz 78%-a) és számos mellékvízfolyás-szakasz (összesen 6300 kilométer) erősen módosított; 2/ a hidromorfológiai változások legfőbb oka a hajózás, második az árvízvédelem; 3/ a fizikai okok közül a Dunánál első helyen a duzzasztóművek, a mellékfolyóknál a partbiztosítás szerepel; 4/ a szakértői vélemények szerint a főág és a mellékágak, árterek közötti oldalirányú összeköttetés hiánya, a duzzasztás okozta áramlás csökkenés, és az élőlények – elsősorban a halak – vándorlásának akadályai miatt a folyam várhatóan nem éri el a jó ökológiai állapotot.

A jövő nagy kihívása és egyben felelősége is, hogy az Európai Duna Régió Stratégia keretében megfogalmazott fő célok (az európai fenntartható gazdaságfejlesztés, a dunai térség biztonságának megőrzése, a dunai identitás és együttműködés megerősítése) során az alprogramok – például a Dunai hajózáshatóságának javítása és a folyó ökoszisztéma szolgáltatásainak fenntartása – között rejlő konfliktusok oldódjanak. A legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatások közül csak egyet kiemelve: a parti szűrésű vízbázisok naponta jelenleg 20 millió európai lakos jó minőségű ivóvizét biztosítják!

A Nemzetközi Duna Nap ebben az évben is a „Duna-szolidaritás” gondolatának jegyében számtalan fórumot kínál a párbeszédre, találkozási lehetőségeket és programokat a Duna mentén lakóknak és gyerekeinek, civil szervezeteknek és szakembereknek. Az idei jelszó aktív cselekvésre, nemzetközi összefogásra hív folyónk, a Duna megóvása érdekében: „Tegyél a folyókért” (Get active for the rivers). 

 

A hazai és nemzetközi programokról további részletek az alábbi honlapokon találhatók: