Miért alakult így a helyzet, miért maradtak el a fejlesztések?
Az 50-es évek második felében elkezdett fejlesztés mára elavult. Ma már azt kell nézni, hogy hol szivárognak a vezetékek és az illesztések. A mai korszerű műanyag csövezésekkel szemben a vascső csak gondot jelent. Az akkor még korszerű technológia mára elhasználódott. Fontos körülmény, hogy a hálózat a rendszerváltás után állami vagyon lett majd azt 1994-ben visszaadták az önkormányzatnak. Ekkor nem készült egy karbantartási terv, holott az infrastruktúra már jól láthatóan veszített értékéből. Közben új területekkel bővült Pécel, közműfejlesztési hozzájárulást pedig nem szedett a város. Voltak ugyan állami támogatások a fejlesztésekre ezek azonban lassan lecsökkentek, miközben az önkormányzat feladatai bővültek. A szaldó tehát egyre kedvezőtlenebb lett. Később az új területeken befolyt a közműfejlesztési hozzájárulásokból már mindig csak az előző területhez kapcsolódó bővítést, fejlesztést lehetett finanszírozni. Mindeközben a hálózat még jobban elavult, így tavaly már sürgős beavatkozásra, a vízdíj drasztikus emelésére is szükség volt. Meggyőződésem, hogy minden évben dönteni kell a vízdíj növeléséről, csak így tartható karban a hálózat.

Tavaly még aláírás-gyűjtés is volt a vízdíj emelése miatt. Mi lett az akció vége?
Nehéz minden embernek elmagyarázni hogy miért kell emelni. Az eddig elmondottak alapján azt hiszem látható a helyzet nehézsége. Az aláírásgyűjtés hitelesítésre nem lett benyújtva az önkormányzathoz. Hivatalosan az illetékes fórumokon nem jelent meg a kezdeményezés.

Mi lehet a megoldás?
A vízmű kalkulációi szerint 1 milliárd forintnyi fejlesztésre lenne szükség. A vízbázis fejlesztésére volt már pályázati felhívás, ezen sajnos nem sikerült nyerni. A legfontosabb most, hogy új kutakat kell fúrni. Jelenleg 12 üzemel és tervebn van továbbiak kialakítása. 2010 második felében előreláthatóan három új kútat lehet bekapcsolni a rendszerbe. A termál terület eladásakor abban állapodtunk meg a terület fejlesztőjével, hogy három kutat furat, amelyet a város rendelkezésére bocsát. Ez elegendő ahhoz, hogy biztonsággal ellássa a várost, az új területeket és javuljon a minőség. De még mindig nem tekinthető végleges megoldásnak. A három kúttal még nincs vége a szükséges fejlesztéseknek. A nyomás fokozására, a vízminőség további javítására van szükség.
A szennyvíz kezelésére megoldást jelenthet az az 500 milliós forintos támogatás amely pályázat útján állhat rendelkezésre, ha a kiírás második fordulóján is sikeresen vesszük az akadályokat. Ezen projekt keretében jövő tavasszal kezdődhet meg a szennyvíztelep bővítése.
Örömteli továbbá, hogy a vízmű nyereségessé vált. Ezt a nyereséget a Topolyosban lévő kút felújítására fogjuk költeni. A vízmű következetesen és kíméletlenül behajtja a kintlevőségeket. A korábbi 20 milliós kintlevőség 10 millióra apadt. Látni kell, hogy a vízmű nem hitelintézmény. Örvendetesen javult a vízfelhasználási figyelem egyebként.
Tovább növelheti a vízmennyiséget a volt tsz kút bekapcsolása, ami a maglódi út felé található. Lehetőség van ennek mélyítésére, rendszerbe kapcsolására.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a lakosság részéről is tapasztalható „mértéktelen vízfogyasztás” néhány esetben. Az önkormányzati tulajdonú társasházakban például a főmérő és mellékmerők rendezése jelent kívást és teremt lehetőséget a pazarlás megszüntetésére.
Összefoglalva tehát az 50-es években kiépült hálózat még alkalmas az ivóvíz biztosítására de újabb kutak kellenek a vízmennyiség növelese érdekében. Körültekintő vízgazdálkodással lehetne javítani a helyzeten. A stratégia az, hogy a kiszámítható vízmennyiség biztosítása mellett a környezetvédelemre is fokozottan figyeljünk. A kutak többsége a Rákos patak mentén helyezkedik el. A hulladék elhelyezése, a szennyező anyagok szivárgása miatt fontos ezekre a területekre figyelni. Elmondhatom, hogy a rekultiváció kérdése Pécelen rendezett.

Egyes statisztikák szerint Pécelen a szilárd burkolattal ellátott utak aránya 55-60 százalék. Milyen lehetőségek vannak az új területek burkolására?
Az 55-60 százalékot egy kicsit kevésnek tartom, véleményem szerint ennél magasabb a valós arány. Főleg ha az utóbbi évek eredményeit nézzük, előrelépésekről is be lehet számolni. Az viszont kétségtelen, hogy az új területeken – leszámítva a Kelőn egy utcát és a Csatári dűlőn a Kelecsényi utcát – út kialakítása nem történt. Ami működött az csak lakossági hozzájárulással működött. A legutóbbi megoldás, ami talán a többi új területre is kiterjeszthető, az az emulziós kezelés, ami olcsóbb, de mégis kulturáltabb viszonyokat eredményezhet.
Az önkormányzat egyedül biztosan nem képes új utak építésére. Pályázati lehetőségek még egy ideig vannak, aztán lassan azok is kimerülnek.
Érdemes kitérni a csapadékvíz elvezetésre, hiszen ez az alapja a teljes útrendszernek is. Az új területeken ugyan vannak kész tervek, ezek azonban nem illeszthetők egy egységes, egész várost lefedő tervbe, mivel ez nem készült el. Hiányzik egy olyan csapadékvíz-elvezetési, útfejlesztési terv, ami figyelembe veszi a domborzati viszonyokat és az új területek beépülését. Egy ilyen terv az egész város struktúráját megváltoztatná. Emellett a tiszta, átlátható szerkezet egyfajta rendet is sugározna, ami állampolgári öntudatra is tanít. Azt gondolom, hogy egy ilyan komplex terv az útfejlesztések alfája és omegája.

A Csatári dűlőn most az Ond vezér utca aszfaltozásának előkészítése zajlik. Az önkormányzat ebben milyen részt vállal?
Augusztus végén várható a képviselő testületi ülés amelyen konkrét döntés születhet. Az utca képviselőivel folytatott megbeszéléseken már komoly előrelépéseket tettünk.