Nyáry Krisztián irodalomtörténész rendszeresen ír írók és költők szerelmi életéről. Mai bejegyzésében Kölcsey soha meg nem nevezett szerelméhez írt verseiről szól. Itt jön képbe a péceli Szemere Pál.

Nyáry Krisztián rendszeresen közöl bejegyzéseket a facebookon írók, költők, művészek szerelmi életéről. Az elmúlt évben már könyve is jelent meg a témában.

Mai bejegyzésében Kölcseyről, illetve a péceli Szemere Pálhoz fűződő viszonyáról ír. Pécelen Kölcsey több alkalommal is megfordult, miután szoros barátságot kötött Szemere Pállal. Az itt folyó közös munka szemtanúja a Szemere-kúria, amely napjainkban lakóház. Több vers mellett városunkban született a Felelet a Mondolatra című pamflet, amely válasz a Mondolat című gúnyiratra.

"Irodalomtörténészek tucatja próbált rá magyarázatot találni, hogy a fiatal költő, aki csak úgy ontotta a szerelmes verseket, miért nem nevezi meg szerelmét, és miért nem tudunk egyetlen kapcsolatáról sem. A leggyakoribb magyarázat szerint nem is érzett szerelmet soha valós személy iránt, versei a szerelem ideájának szólnak. Mások szerint egy reménytelen, kamaszkori szerelem élt benne tovább hosszú évekig, s van, aki szerint Szemere Krisztina iránti titkos érzelmeit írta meg verseiben. Szemere Pálhoz, és egykori diáktársához, Kállay Ferenchez írott egzaltált szerelmes levelei felett vagy átsiklanak, vagy egy különös, szentimentális férfibarátság dokumentumainak tekintik" - veti fel Nyáry a kételyeket.

"A sovány, fél szemére vak, korán kopaszodó fiú először húszévesen találkozott Szemere Pállal, amikor Debrecenből Pestre költözött joggyakorlatra, és mestere, Kazinczy Ferenc tanácsára felkereste a pesti irodalmi triász fő szervezőjét. A mindig aktív, jóképű, nőket, bort, kalandot kedvelő Szemere és a komoly, visszahúzódó Kölcsey hamar barátok lettek." - olvasható a bejegyzésben.

Hosszú bejegyzésről van szó, az egészet nem akarjuk bemásolni, érdemes végigolvasni itt.

{jcomments on}